Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő "Elfogadom és továbblépek" gomb megnyomásával elfogadod a cookie-k használatát.
Menü

Amit csak kevesen tudnak a Valentin napról

Február 14-én, Bálint napján a szerelmesek, a barátok és az egymáshoz közel állók kisebb ajándékokkal rukkolnak elő, kifejezve ezzel az egymás iránt érzett szeretetüket. Hazánkban ugyan még viszonylag új ünnepnek számít a Valentin nap, a névadó Szent Valentin története mégis több mint ezer évvel korábbra nyúlik vissza. 

Szent Bálint, azaz San Valentino a Kr. u. 3. században élt Olaszországban, keresztény hite miatt II. Claudius császár börtönbe záratta. A Valentino püspök azért vált híressé, mert szívügyének tekintette, hogy tanácsokkal lássa el a szerelmes ifjakat és leányokat, miközben a magányos embereken is segített. Utolsó jótetteként imáival visszaadta a börtönőr vak lányának szeme világát, akinek 270. február 14-én - még a kivégzése előtt - levelet küldött, "A Te Valentinod" aláírással.

Érdekesség, hogy február 15-én, azaz a szerelemünnep másnapján, a Római Birodalomban úgynevezett Lupercaliát tartottak. Ezzel az ünneppel Lupercus és Faunus istenségek előtt tisztelegtek, és a Rómát alapító ikerpárra, Romulusra és Remusra emlékeztek. Ez az ókori ünnep is szorosan kapcsolódik a szerelemhez, ugyanis a Lupercus-papok papírlapokra írták a városban élő fiatalok nevét, aztán a cetliket egy díszes vázába helyezték és sorsolással párokat alkottak belőlük. Az elbeszélések szerint azok a párok, akiket a Lupercus-papok hoztak össze, valóban egymásba szerettek, és legalább egy éven át együtt is maradtak!

Azok a lányok, akik már megtalálták szívük választottját, sorban egymás mellé ültek, és arra vártak, hogy a papok megáldják őket. Ilyenkor egy februárnak nevezett, kecskebőrből készült övvel egymás után megérintették és megáldották őket, annak reményében, hogy mielőbb megfogan a szerelmük gyümölcse, és annak világra segítése a lehető legkevesebb fájdalommal jár majd. Bár a Valentin-napi szerelemünnep több olyan elemet is magába foglalt, amit az egyház egyáltalán nem ismert el, jellegében mégis kötődött Lupercalia szertartáshoz, Gelasius pápa 500 körül február 15-ről 14-re helyezte át a szerelmesek napját.

Ezek a római szokások az évszázadok múlásával aztán más országokban is elterjedtek, és február 14-ét, a szerelmesek napjává nyilvánították. Az ezerhétszázas évek elején Valentin-verseskötetek születtek, 1780 körül pedig megjelentek az első, kimondottan Bálint-napi üdvözlőlapok is. A képeslapküldés ma is része a szerelmesek napjának - ha valaki titokban szeretné meglepni a szívének kedves kiszemeltet, elég, ha nem fedi fel a kilétét, csak annyit írj a kedves szavak alá: "A Te Valentinod vagy Valentinád"!

Tudtad?

* Angliában a férfiak Bálint nap alkalmából szívet, kulcsot, lakatot és ehhez hasonló szerelmes szimbólumokat faragtak a fából készült kanalak nyelébe, amit aztán odaajándékoztak a számukra legkedvesebb nőnek. Az aprólékosan megmunkált ajándékkal azt üzenték a szerencsés kiválasztottnak, hogy "kezedbe adom a kulcsot a szívemhez".

* Némelyik ázsiai országban a mai napig fennmaradt az a hagyomány, hogy az udvarlók meseszép ruhakölteménnyel lepik meg a lányokat. Aki elfogadja ezt a káprázatos meglepetést, szavak nélkül is a fiú tudtára adja, hogy boldogan összekötné vele az életét.

* Olaszországban úgy tartották, hogy a párra várók Valentin napon megtudhatják, hogy milyen jövő áll előttük. A hajadonoknak azt tanácsolták, hogy figyelmesen nézzék az égboltot, egészen addig, míg el nem száll egy madár a fejük felett. Ha egy vörösbegyet pillantanak meg először, az azt jelenti, hogy a jövendőbeliük tengerész lesz, ha egy poszátát látnak repülni, akkor a férjük szegény házból származik majd, ám igaz szeretettel szereti őket, akik felett viszont egy tengelic húz el, annak nagy valószínűséggel dúsgazdag párja lesz.

Tartalomhoz tartozó címkék: valentinnap

Keresés