Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő "Elfogadom és továbblépek" gomb megnyomásával elfogadod a cookie-k használatát.
Menü

Tisztázzuk: ki találta fel a szappant?

Tisztázzuk: ki találta fel a szappant?

A szappan kezdetleges változatát már a babilóniaiak is használták, vagyis az igény egy hatékony tisztálkodószerre meglehetősen hamar felébredt az emberekben. A régészeti leletek arról árulkodnak, hogy a mosdáshoz a mai szappanhoz meglehetősen hasonló anyagot használtak, amit öblös cserépedényekben tároltak. Rábukkantak egy ékírással lejegyzett "receptre" is abból a korból, ami az akkori szappan készítésének titkait is felfedi: vízből, alkalikus összetevőkből és akácfa-kivonatból készítették a tisztálkodószereket.

A fáraók kincse

Semmi kétség nem fér hozzá, hogy már az egyiptomiak is nagy szappanimádók voltak. Az Ebers-papiruszból kiderül, hogy már Kr. e. 1550 körül készítettek olyan szappanokat, amelyek előállításához állati zsiradékot, növényi olajokat és alkalikus sókat használtak. Az egyiptomiak többnyire mosáshoz használták ezeket a szappanokat, megfigyelték ugyanis, hogy az ő verziójuk nem volt túl kíméletes a bőrhöz - a ruhákon lévő szennyeződésekkel viszont hatékonyan elbánt.

Így lett a bőr barátja

A finomabb, bőrbarát szappanokat az arabok készítették el először, az időszámítás kezdetének környékén. A titkuk az volt, hogy nagyobb arányban adtak növényi olajakat és balzsamokat a szappanhoz, így az sokkal lágyabb és gyengédebb lett a korábban készített daraboknál. Európába a velencei és a genovai kereskedők jóvoltából terjedt el a szappan, ami akkoriban igazi luxuscikknek számított: a nemes hölgyek és rangos urak kisebb vagyonokat fizettek azért, hogy hazavihessék a messzi földről érkező, illatos portékát.

Szappanpótlók

Érdekes, hogy a rómaiak és a görögök nem adták a fejüket szappankészítésre az antik világban: ők illatos olajokkal kényeztették a bőrüket, egy cseppet sem barátságos eszköz használatával. A szennyeződéseket egy fém fogakkal ellátott kefével dörzsölték le a bőrükről, vagyis a fürdés akkoriban nem tartozott a legpihentetőbb műveletek közé. A latin nyelven íródott Historia Naturalis arról is mesél, hogy abban az időben a germán és gall férfiak nagy gondot fordítottak hajkoronájuk ápolására, erre pedig külön ápolószert - azaz a sampon elődjét - hívtak segítségül. Ezeken a területeken szappankészítéssel is próbálkoztak: állati faggyúból, hamuból és mészből készítettek "mosdótömböket", amik az időszámításunk utáni első századokban tettek szert nagyobb népszerűségre, Galeno görög orvosnak köszönhetően, aki mindenki figyelmét igyekezett felhívni arra, hogy lúg helyett szappannal érdemes tisztítani a bőrt.

A "modern szappan" kiötlői

A történészek szerint a mai szappanhoz leginkább hasonló kreáció az arabok munkájának gyümölcse: ők célzottan fürdéshez készítették a szappanokat, olívaolajból, babérral vagy kakukkfűvel fűszerezve, amik mai napig a legfőbb alkotóelemei az úgynevezett Aleppo szappannak. A szappan fellegvárává Palesztina és Irak nőtte ki magát, ahol színes és illatos szappanokat készítettek nagy hozzáértéssel. Ők már nem csak szilárd szappanokat készítettek, hanem felfedezték a folyékony szappanokat is, így a kínálat egyre bőségesebbé vált. Az első arab szappanok Spanyolországba és Szicíliába érkeztek, onnan indultak hódító útjukra.

Tudtad?

A szappanokat egészen az ipari forradalom kezdetéig kizárólag kézzel készítették. A szappangyártást Angliában kezdték, azután szép fokozatosan az egész világban elterjedt, ma viszont újra nagy becsben tartják a kézzel és/vagy kizárólag természetes összetevőkből készült darabokat, szemben a tömeggyártással előállított, szintetikus anyagokban bővelkedő szappanokkal.

Keresés